december 15. vasárnap 11:00

Tárlatvezetés és finissage 

Knyihár Amarilla, Reflexiók című kiállításának záró eseményén
Sipos Tünde művészettörténész tart tárlatvezetést,
melyre szeretettel várunk mindenkit
2019. december 15-én, vasárnap 11:00 órakor.

A finissage keretében a kiállító alkotóval is beszélgethetnek az érdeklődők. 

Az előzetes bejelentkezést szívesen fogadjuk, de a megjelenés nem kötött regisztrációhoz, és a részvétel ingyenes.
knyiharamarilla2015@gmail.com

Knyihár Amarilla, a szentendrei Régi Művésztelepen alkotó festőművészt a különböző felületeken keresztül megjelenő tükröződés, és  a vetett árnyék által létrejövő jelenségek foglalkoztatják.  Reflexiók című kiállításának finisszázsa alkalmából egy különleges tárlatvezetést rendeznek, melynek keretében lehetőség nyílik megismerni összetett vizuális elemekkel telített, lenyűgöző festői világát. Sipos Tünde művészettörténész a kiállított festmények kompozícióiról, az ábrázolt tükröződések sokféleségéről tart bemutatót a tárlatvezetés során. A látogatók számára pedig lehetőség adódik személyesen is beszélgetni a kiállító művésszel.

Sok szeretettel várják az érdeklődőket erre a közvetlen hangulatú eseményre, mely kiváló alkalmat nyújt a festmények közegében egy kis elcsendesedésre, gondolkodásra a decemberi ünnepkör előtt.

.........................................................................................

Knyihár Amarilla 1977-ben született Békéscsabán. 2002-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem Festő szakán, Budapesten. 1999-től számos egyéni és csoportos kiállításon vett részt Európában. 2002-2005-ig Derkovits Ösztöndíjban részesült, 2003-tól a Pécsi Művészeti Gimnázium rajz és festészet tanáraként dolgozik. Tagja a MAOE, MANK, Közelítés, PBMT, Castel Art Port, Caffart Egyesületnek.

Knyihár sorozatai, melyek önmagukban véve egy-egy egységes gondolatiságra és formai világra épülnek, a festészet iránti rendkívüli elkötelezettségéről adnak tanúbizonyságot. Mind a korábbi absztrakt képei (2002-2005), mind a későbbi realista munkái (2005-2014), Víztükröződés képei (2015- ) átgondolt, tudatos látványértelmezésen alapulnak, melyek a transzparencia a tükröződés és legújabb munkái az árnyék témáját járják körül.

Knyihár Amarilla eddigi pályaképe azt mutatja, hogy következetesen halad, újabb és újabb figyelemre méltó eredményeket, műveket felmutatva a maga alkotói világából, mely a több ezer éves festészet tradícióinak ismeretében is sajátosan egyéni felfogású, gondolatiságot sugárzó munkák megalkotására készteti.

1999 óta rendszeresen kiállít. Valamennyi művében áttöri a dimenziók határait, hogy minél teljesebben jeleníthesse meg az anyagi és szellemi világ egységét. A vízszintesek és függőlegesek egymásba fonódásával, a mozdulatlanság és a mozgás érzékeltetésével egy dinamikus összhangzat keletkezik, amely egy harmonikus kiegyenlítődés felé tart.

Sorozatokban gondolkodik – a képek egymáshoz kapcsolódva nyernek új vizuális formát.
A zenében improvizációnak mondjuk azt, amit csinál. Elkezd festeni, majd egyre több szólam lép be, mígnem kibontakozik egy új jelenség. Az elvont struktúrákból alakzatok bontakoznak ki. A fátyol mögött megjelenik egyfajta belső vízió. Festményei kétarcúak – valamit megtudunk a felszínről, de mi is van mögötte? Egy gondolat és a gondolatból kiinduló sejtelmesség, érzékiség, titok. Színstruktúrával, az érzékeny, fénylő színek rendszerével különös, vibráló hatást tud kelteni. Szinte várjuk, hogy valami történni fog a felületen. Képeinek nincs „cselekménye”. Érzelmek és érzetek absztrakt dramaturgiája vezérli a képei történéseket: színeket, foltokat, ritmust, faktúrát.

 Egy mozdulat feszültsége dinamikus feszítőerőt sugároz a kompozíció erővonalaival együtt. A mozgásban megragadható pillanat, a felszín mögött rejtőző lényeg megfogalmazása izgatja Knyihár Amarillát. S ő képes arra, hogy érzékelhetővé tegye a tünékenység és maradandóság, a könnyedség és komolyság, az egyediség és az általánosság átmeneteit. Úgy érzem, Amarilla beleütközik a festészet örök dilemmáját képező időproblémába is. Nevezetesen abba, hogy a történeti metafora kiindulópontjául szolgáló valódi tükör időbeli folyamatokat, a festett tükör viszont csak pillanatnyi időállomásokat tud foglyul ejteni. Az időbeliség és a tőle elválaszthatatlan mozgás és mozdulatlanság képi megjelenítését úgy oldja meg, hogy figyelmünket a formai megoldásokról a belső tartalom felé irányítja.

Ösztönösen törekszik arra, hogy az anyaggal, a motívummal, a formával, a színnel való birkózás során létrejöjjön a végesnek a végtelennel való összekapcsolódása. Nem illusztrál, leképez, leír, hanem megjeleníti, érzékletessé teszi a „ki nem mondhatót”. …”

(Szepes Hédi, művészettörténész)

A kiállítás megtekinthető 2019. december 15-ig a Harmónia Szalonban.