Csobaji Zsolt 1975 és 2000 között tagja volt a nagyhírű Vasutas Képzőművészeti Szabad Iskolának. 

Nyugdíjazásáig (2000) az építész szakma különböző területein dolgozott, úgymond „vasárnapi festő” volt. Azóta „hétköznapi festőnek” tartja magát.

Tagja az Országos Képző- és Iparművészeti Társaságnak (OKIT ), a Kisképzőben működő Székely Bertalan Rajzstúdiónak és a mátyásföldi Corvin Művészklubnak. Közel 50 egyéni kiállítása volt, itthon és külföldön egyaránt. Ezek közül a legjelentősebbek a Stuttgartban (2006 ), a Budai Várban (Örökségvédelmi Hivatal, 2008), az Aranytíz Kultúrházban (2017), valamint a belvárosi E-Galériában (2017 ) rendezett Kalotaszegi témájú kiállítások. 

Kalotaszegre egy művésztelepi meghívás alkalmából jutott el 18 éve. Azóta is évente utazik Erdély országba. Apai nagyapja kolozsvári építész volt, így ennek okán is szoros szálak kötik ehhez a vidékhez. Büszke arra, hogy a kolozsvári Reményik Galériában közös tárlatokon szerepelhetett. Nagy példaképe, Kós Károly sztánai „Varjúvárához” többször elzarándokolt gyalog vagy kerékpárral.

Az utóbbi időben vers idézettekkel is feliratoz néhány képet, azzal a reménnyel, hogy ily módon is - csendben - beszélgethet a nézőkkel.

Csobaji Zsolt vallja, hogy munkáját az Isten és az ember alkotta környezetünk gazdag szépsége, a lélek munkálkodása, valamint a példaképek áldásos tevékenysége motiválja.