2018. szeptember

Szo
1
V
2
H
3
K
4
Sze
5
Cs
6
P
7
Szo
8
V
9
H
10
K
11
Sze
12
Cs
13
P
14
Szo
15
V
16
H
17
K
18
Sze
19
Cs
20
P
21
Szo
22
V
23
H
24
K
25
Sze
26
Cs
27
P
28
Szo
29
V
30
kulturliget eseménynaptár


Lackfi János: Hinták

2018. január 28. 19:00

november 23. péntek 19:00

Lackfi János:

Hinták

 

Rendező: Galgóczy Judit

Szereplők: Peremartoni Krisztina, Soltész Bözse

 

Lackfi János Hinták c. színdarabja remek lehetőség két kitűnő színésznőnek - Peremartoni Krisztinának és Soltész Bözsének - hogy ebben a látszólag banális anya-lány történetben, naiv kis emberként rátaláljanak a születés és halál közt feszülő élet legfontosabb titkára. A belenyugvó megértés, a döntéseink és azok következményei csak látszólag vannak a mi kezünkben.

Az anya-lány történet tragédiába torkollik. Az anya meg akarja akadályozni a lányát, hogy saját választása szerinti életet éljen. A lány mégis stewardess lesz, ide-oda repül, pedig az anya szemlélete és félelmei földhöz kötöttek. A gyerekkort és a repülés szabadságát jelképező Hinta jelkép. A szeretet, egymáshoz tartozás, a gyerekkor jelképe. Itt az anya mindig ott áll a hinta mögött, repteti, de nem ereszti el a lányt. Az „önfejű” lányt baleset éri, tolókocsiba kerül, magatehetetlen.

Minden baleset véletlen? Minden baleset szükségszerű? Minden szenvedés előre megélhető? Vagy a szenvedés a léthez tartozik és szükségszerű?

Lackfi János a két Szent Teréz -  a 16-ik századi Avilai, hosszú életet megélt (67év) és a 19-ik századi Kis Szent Teréz (24 év) elmélkedéseit szövi a történetbe. A két szent tükre az Anyának és Lánynak. Ők a szenvedés megértésének mértékegységei.

A HINTÁK c. dráma színrevitele a 2017-es évad egyedülálló színházi vállalkozása, sokszoros ősbemutató. Lackfi János először mutatkozott be színpadi íróként. A Zsámbékon élő és alkotó Lackfi egy idős (zsámbéki) asszony történetéből kiindulva írta meg első színművét, a saját szavaival élve „zsoltáros szabadversben”. A darabot 2010-ben Vilmos-díjjal jutalmazták: a díjat azoknak adományozzák, akik munkássága kiemelkedő a teológiafilozófia vagy az egyháztörténelem területén.

Peremartoni Krisztina tizenhét év után ebben a darabban lépett újra színpadra Magyarországon. Az Amerikában élő színésznő egy olyan személyt (Soltész Bözse) választott darabbéli lányául, aki annak idején tanítványa volt a Nemzeti Színiakadémián. Galgóczy Judit rendező az ő kettősükre építette az előadást.

 

Jegyár: 2800 Ft 

 

 

SAJTÓVISSZHANG:

http://www.pestimusor.hu/printit.php?id=9493

https://szinhaz.org/csak-szinhaz/csak-szinhaz-hirek/2017/03/05/en-egy-hippi-vagyok-ujra-jatszani-fog-magyarorszagon-peremartoni-krisztina/

http://kepmas.hu/pihenoter/lent-es-font-kint-es-bent-lackfi-janos-hintak-cimu-darabjarol

http://szinhaz.hu/2017/05/18/lackfi_janos_mindannyiunk_eleteben_mas_eletek_motoszkalnak

http://artnews.hu/2017/05/18/foldhozragadt-repules/

https://www.budaorsinaplo.hu/archivum/programajanlo/foldhozragadt-repules-szinhazi-kirandulas-zsambekra

http://magyarnarancs.hu/szinhaz2/hintak-105403

 

Turbuly Lilla, Criticai Lapok, 2015/07-08

"Mintha Isten koponyájában repülnénk"

A Vilmos-díjat elnyert Hinták című dráma, Lackfi János munkája, (...) egy zsámbéki idős asszony történetén alapul, és bizonyíték arra, hogy „a valóság sokszor nem valóságszerű”. Tegyük azonban hozzá, hogy a valóságban meglátni a drámai alapanyagot, és azt úgy újrakonstruálni, hogy abból a színpadon is megálló dráma szülessék, korántsem egyszerű feladat. Lackfi János darabjának éppen az adja a különlegességét, hogy a súlyos, de sajnos mindennapos tragédiákat összesűrítő anya–lánya történetet egybeszövi Avilai Nagy Szent Teréz és Lisieux-i Kis Szent Teréz legendájával. A két szálat a hintamotívum, a földhöz kötöttség és a repülni vágyás szimbóluma köti össze. Az anya–lánya kapcsolat ambivalenciáját a többször megismétlődő hintáztató mondóka fejezi ki a legszebben: „Arany bogaram! (Ellöki.)/ Fuj, te büdös! (Hívja.)/ Jaj, de szeretlek! (Ellöki.)/ Ne is lássalak! (Hívja.)/ Gyere, te angyal! (Ellöki.)/ Ördögfióka! (Hívja.)”A dráma tördelése ellenére sem kötött formában íródott, Lackfi János „zsoltáros szabadversnek” nevezte, de a költő ott érződik az olyan mondatokban is, mint például a légikisasszony lány hasonlata: „Ki szoktam állni a gép farába, ott nyugalom van, és kinézhetek az ablakon. Mintha Isten koponyájában repülnénk, és rálátnánk barázdált agyára.”

Kategória

Színház