Kisze-kisokos
2021. február 16. 12:00
Kisze-kisokos
A farsang – bár Vízkeresztkor (jan. 6.) kezdődik – az utolsó három napon hág a tetőfokára, ezt hívják „farsangfarkának”, aminek a lezárása a húshagyó keddi zajongó maskarás felvonulás, ami egyes tájegységeken összekapcsolódik kiszebáb készítésével és elégetésével vagy vízbe hajításával. Pl. Zala megye. Ezután jött a 40 napos böjt Húsvétig.
Máshol, jellemzően a Felvidéken, Hont, Nógrád, Pest és Heves megye egyes községeiben a kiszézés szokása Virágvasárnapra tolódott, ami a böjt vége. A köztudatban ez jobban beépült, mivel ez egy másik – tavaszköszöntő – népszokással is összekapcsolódik, ami a villőzés. Ebben azonban már nem a télűzésen, hanem a tavasz üdvözlésén van a hangsúly, hiszen Húsvét előtti utolsó vasárnapon járunk, ami már igen közel van a tavaszhoz.
A kisze általában nőnek öltöztetett szalmabáb, rongybáb, de pl. Gyergyóban ingben, gatyában levő, nagykalapú férfi-alak.
A kiszézés célja eredendően a téltemetés. A telet ezesetben minden rosszal, fájdalommal, betegséggel, rontással stb. azonosították és akarták elűzni a kiszebáb megsemmisítésével. A kiszehajtás másik fő célja a jó termés biztosítása, a jégeső, a fagy elűzése.
A régi hagyomány szerint a kiszebáb égetése megszabadítja az embereket minden bajtól. A lényege, hogy kiszebabát és zajkeltő szerszámokat készítettek, mellyel a falu főterére vonultak és közben hangosan zörgették hangszereiket, télűző rigmusokat kiabálva. (Kisz, kisze haj! Elűzzük a betegséget, behozzuk az egészséget, haj!) A vonulás a téren felállított máglyánál ért véget, ahol az összegyűlt személyek gondűző cédulákat tűztek fel a kiszebabára. A papírokra azt írták fel, amitől szerettek volna megszabadulni. A máglya elhamvadásáig tavaszköszöntő versikéket és dalokat énekelnek.
A kiszézés az élet és a termékenység diadalának öröme és ünneplése is.