ITT A FARSANG, ÁLL A BÁL…

Februárban már a tavaszt várjuk, hívogatjuk. Jókedvű farsangi mulatozással, bolondozással temetjük a telet. A farsangot a katolikus egyház sokáig az ördög ünnepének tartotta és tiltotta, de később megbékélt vele, annyira, hogy egyházi jeles napok határozzák meg az idejét: vízkeresztkor veszi kezdetét, s egészen hamvazószerdáig tart, ami a húsvétot megelőző 40. nap.

A hagyományos paraszti életben a farsang az udvarlás, a párválasztás, a lakodalmak időszaka is volt, de azok a lányok, akik még nem mentek férjhez bizony ki voltak téve a vénlánycsúfolás szokásának.

A nagy evésekkel, ivásokkal a természetet is hasonló bőségre kívánták késztetni. A jellegzetes étel a kocsonya, a fánk és a rétes. A legvidámabbak az utolsó napok: a farsangvasárnap, farsanghétfő és húshagyókedd. Erre mondja a népnyelv: „Felkötjük a farsang farkát.”

Mulassatok jól Tompetivel és Barátaival:

…NEKÜNK MOST MÁR TAVASZ KELL!

Végre eljöttek a felszabadult mókázás igazi napjai: a „farsang farka.” Farsanghétfőn a lányok, asszonyok férfiruhába bújnak és „asszonyfarsangot” tartanak, férfi módra mulatnak egész nap. A mulatságok végén a farsangolók a telet is elűzik. Talán a legnépszerűbb télűző szokás a kiszézés. Egy menyecske ruhába szépen felöltöztetett szalmabábot végighordoznak a falu utcáin, majd rigmusok kántálása közben kivonulnak vele a falu végére és ott elégetik vagy folyóba vetik. A bábu a telet, a hideget, a rontást, a betegséget, a félelmet és  általában a rossz dolgokat jelképezi, a tűz vagy a víz pedig a tisztító, illetve gonoszűző szerepet tölti be.

MÁTYÁS NAPJA

A régi paraszti világban fontos volt az időjárás mezőgazdaságra gyakorolt hatását megfigyelni, mert a gazdák csak erre hagyatkozhattak. Februárban ilyen Mátyás napja. Úgy tartották, „Hogyha Mátyás jeget talál, akkor töri, ha nem talál, akkor csinál.” Ez arra utal, hogy ezen a napon nagy hideg szokott lenni, de ez jó termést jelentett. Viszont ha erős szél fújt, a tyúkok kevés tojást tojnak majd abban az évben. Eső esetén attól tartottak, hogy a jég elveri a termést, és a szőlő savanyú lesz. A halászok a Mátyás-napkor fogott halat az egész évi szerencsés halászat előjelének tekintették.