november 18. péntek 18:00

Verebes György a vajdasági Zentán született. 1985-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskola képgrafika tanszékén kezdte meg művészi tanulmányait, 1992-ben diplomázott. Mesterei Raszler Károly és Kocsis Imre voltak. 2002 óta a Szolnoki Művésztelepen él, a Művésztelep vezetője. Eredményes munkálkodása révén a nagy hagyományú művésztelepet az ország egyik kiemelt jelentőségű központjává emelte, Magyar Örökség-díjjal tüntették ki. 2013-tól a Magyar Festészet Napja Alapítvány kuratóriumi tagja, 2017-től elnöke. 2020-tól felelősséggel látja el a Nemzeti Kulturális Alap Képzőművészeti Kollégiuma kurátori tisztségét is.

 Saját bevallása szerint sokáig kereste képzőművészeti útját. Először történelmi témákat festett, arc nélküli emberi formákat, torzókat. A test kifejező ereje érdekelte. Kidolgozott magának egy stílust, festői módszert. Művészetét alapvetően a gondolati líraiság mind mélyebb és szélesebb feltárásának igénye szabta meg, vállalva művészi tehetsége, küldetése által parancsolt feladatokat.

 A kortárs festészeti stílusok sokszínű kavalkádjában Verebes György élő klasszikusnak számít. Képei a lélek-mélyben megőrzött egyetemes bölcsességet hordozzák. Szabadon él valamennyi kifejezésmóddal. A klasszikus értelemben vett figuralitás újrafelfedezését sajátosan értelmezi.

Verebes György a kép érzéki varázsával ejt rabul minket. De ez a szépség nem a klasszikus harmónián alapul, hanem a látomás igazságán, lelki komplexitásán. 2017 körül a titánok kerültek érdeklődésének középpontjába. Az „Alvó Titánok” c. kiállítása nagy sikert aratott.

Arcképei: sorsokat hordozó momentumok, hisz saját, „egyszemélyes” teret teremt köréjük. Mintha külön világban élnének, melyben másként múlik az idő – ha egyáltalán múlik – s nem valami időtlen lét megtestesítői.

 „A valódi mesterségbeli tudás célja nem a magamutogatás. Jelenléte a műben a ráfordított figyelem bizonyítéka. Bizalmat kelt, mert odaadásról és alázatról tanúskodik, és kitárja a kaput a mű üzenete számára a befogadó felé. Ami a látás a szemben, az a mozdulat a kézben.”- vallja a művész.