Rabszolgasorsra ítélve
2019. február 22. 18:00
február 22. péntek 18:00
Rabszolgasorsra ítélve
A Terror Háza Múzeum kiállítása a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja alkalmából
A Terror Háza Múzeum a Gulág-GUPVI emlékév kertében nyitotta meg „Rabszolgasorsra ítélve” című szabadtéri kiállítását 2015 áprilisában, mely elkészült vándorkiállítás változatban is.
Az időszaki tárlattal annak a 700 ezer magyar deportáltnak kívánunk emléket állítani, akiket a Szovjetunióba hurcoltak a második világháború során, vagy azt követően. Közülük 300 ezren soha nem tértek haza: sokan már táborokba tartó úton életüket vesztették az embertelen bánásmód, és a szélsőséges körülmények, az éhezés, járványok, betegségek miatt.
A háborúban vereséget szenvedett Magyarország polgárainak elhurcolása - munkaerejük jóvátételként való kizsákmányolása mellett – azt a célt is szolgálta, hogy a szovjet megszállók világossá tegyék, „ki az új úr a házban”. A Szovjetunió meghódított területnek tekintette Magyarországot: a kommunista ideológiának megfelelően igyekeztek megtörni a társadalmi ellenállást és leszámolni vélt ellenségeikkel.
A tárlat nem szorítkozik a z egyszerű eseménytörténetre, vagy a szikár tények ismertetésére: korabeli fotókkal, visszaemlékezésekkel, dokumentumokkal, levelekkel, térképekkel eleveníti fel a kényszermunkára hurcoltak életét.
A foglyok egészségét azonban nem csupán a kíméletlen fizikai munka tette próbára. A fűtetlen deszkabarakkok lakói az elégtelen ruházat, a rossz táplálkozás, az orvosi ellátás hiánya, vagy az őrök kegyetlenkedése miatt egyaránt szenvedtek. A kiállítás látogatói többük sorsával is megismerkedhetnek – azokkal is, akik odavesztek, és azokkal is, akik túlélték a megpróbáltatásokat (köztük Rózsás Jánossal, vagy Olofsson Placid atyával). Mellettük bemutatjuk a tetteseket is, akik felelősséget viselnek a történtekért.
A túlélőknek a borzalmakról évtizedekig hallgatni kellett: hazatérve rosszabb esetben börtön, jobb esetben akár élethosszig tartó hallgatás várt rájuk. A kegyetlenkedésekről szóló beszámolók szájhagyomány útján terjedtek, szenvedéseikről sokan azonban m ég legközelebbi családtagjaiknak előtt sem mertek beszélni. A szovjet birodalom összeomlása és huszonöt évvel a rendszerváltoztatás után itt az ideje, hogy megnevezzük a felelősöket, és tisztelegjünk az áldozatok emléke előtt.