Baán Katalin egyedi látásmódú művész, akinek reményteli alkotásai szenvedésekkel teli múltja lenyomatát is őrzik. Nehéz sorsú, de korántsem „nehéz” ember, hanem nagyon is közvetlen, mosolygós, nyitott.

Egyetlen pillanat is magába sűríthet egy egész emberéletet. Baán Katalin fotói mintha egyszerre két ilyen pillanatot őriznének: egyet a múltból, egyet a jövőből. E két idősík valamiféle finom súrlódásának, egyszersmind összecsiszolódásának lehetünk a tanúi a jelenben, itt és most, a huszonkét zsoltár egy-egy részlete előtt megállva. Egy olyan művész képeiből, nyílik most kiállítás, aki ötvenhárom évesen kezdett el komolyan alkotni, addig ugyanis nem volt meg hozzá a szabadsága

Baán Katalin szerint mindenkiben ott szunnyad a művész.
„Egy pogácsát is meg lehet úgy sütni vagy egy szoknyát fölvarrni, hogy az varázslat. Nem kell a cilinderből kivenni a nyuszit, mert az szemfényvesztés. A varázslat az életed.”  (Jakus Ágnes)